Táltosdob

A dobról: 

 A táltos dob ősi kultúránk hagyatéka. Sokan sámándob néven ismerik, de én jobban szeretem a táltos elnevezést, mivel a magyarok így hívták a beavatott tudó embereiket. A táltosok mindenképpen magasabb szintű tudással és kozmikus kapcsolattal rendelkeztek, valamint tudatában voltak isteni küldetésüknek, harmóniában és egységben éltek a természettel, a természet erőivel. A természet erőit tisztelettel és alázattal használták teremtéseiknél, gyógyításaiknál. A magyar - korábban a szkíta, pártus, méd, avar - hagyományban a mindenkori főtáltos, vagy szakrális vezető általában a királyi családból származott, de a képességek és a tudás alkalmazása volt az elsődleges mindenkori kiválasztási szempont, nem az öröklés.
A táltos dob szertartások, gyógyítások, üzenet-közvetítések fontos résztvevője, amely (aki) lelkes lényként tartozik a használójához, annak segítője, kísérője. Sok esetben tartalmazza tulajdonosának rezgéseit, személyes szimbólumait.
Nem nehéz kitalálni, hogy a magyar népmesék táltos paripája, amely a gondolatnál is sebesebben repíti gazdáját a kívánt helyre, valójában a táltos dob. Ez a dob, amely segíti a Mindenséggel, az Istennel való tiszta kapcsolatot, segít a szellemi szintű utazásokban.
A táltos dob akármennyire is kezd divattá válni, illetve fellépések hangszereként működni, mégsem ez az igazi szerepe. A táltos dobhoz meg kell érni, érezni kell a szükségességét. Egy ilyen dob elsősorban annak való, akit a magyar őshagyomány érdekel és van megfelelő elhívatottsága a spiritualitás iránt, valamint hajlandó a Kárpát-hazáért dobolni, valamint dobolás során magas rezgésszinten tud sugározni.