Jézus és az emberi létforma

2018.11.21

Olyan témához nyúlok most hozzá, amely sokak számára szent és sérthetetlen, mivel Jézus Krisztust, mint Isten fiát magával Istennel azonosítják. Jézus és a jézusi igazság számomra is egy meghatározó pont az életemben, talán ezért is érdekel - túl a bibliai tanításokon - ki is volt Ő tulajdonképpen és mit tanított. Én szerencsémre megmenekedtem a gyermekkori hittérítéstől, minek következtében a kora középkorban zsinatokon elhatározott döntések igazságként történő elfogadásában sem vettem részt. Jézus személyisége pedig mindig is közel állt hozzám, mint ahogy tanításait is természetesnek, lelkiismeretemmel harmonizálónak tartottam, és tartom a mai napig is. Félreértés ne essék, nem a bibliáról beszélek, mivel nem a betűk, hanem a mögöttük érezhető szellemiség a fontos számomra. Jézusi mondás szerint: "A betű halott, az élő Istent imádjátok". Ezek szerint tévedés bármilyen irományt szentnek titulálni, mert azt mind esendő emberek alkották, jobb-rosszabb szándéktól vezérelve. Ezen kívül a Világ természeténél fogva folyamatos mozgásban, változásban van, vele együtt az emberi tudatszint is folyamatosan változik, fejlődik, tehát életidegen minden szigorúan kőbe vésett eszme. A lényeg a törvényszerűségek működése a világunkban, és hogy azokat hogyan tudjuk megtapasztalni, valamint a tudást beépíteni saját életünkbe, hogyan tudunk ennek megfelelően változni, változtatni hibás nézőpontunkon.
Ezt tanította Jézus, az utat az isteni egységbe, megtapasztalva és meghaladva a polaritást. Jézus tudta, miről beszél, amikor azt mondta: "Én és az Atya egyek vagyunk". Amikor azt tanította, hogy "Kövess engem", akkor ezzel azt is mondta, hogy tedd azt, amit én, mert minderre bárki képes. Teljesen nyilvánvaló, hogy az "Én vagyok az út" példamutatásnak csak abban az esetben van értelme, ha a példa utánozható, megismételhető a tanítvány által is. Ez a bizonysága annak, hogy Jézus is ugyanaz az emberi minőség volt, mint bármelyikünk, utánozható, követhető. Ő az emberi létformánkban lévő fejlődési lehetőségeknek a tökéletesen megvalósított, kibontakoztatott állapotában létezett. Jézus sem egy, sem tíz élet alatt érte el ezt a megvilágosodott bölcsesség állapotát, mint ahogy mi sem 'tiszta lappal' indulunk földi életeink kezdeteinél. Az egyház által eltitkolt un. gnosztikus tanításokban arról is beszél, hogy tanítványai ne csak a tökéletességben és bölcsesség tekintetében köztük lévő különbséget lássák, hanem tudják azt, hogy ugyanolyan utat járt be hosszú életláncolatain mesterük is.
Véleményem szerint a világ látható és láthatatlan részei ugyanazon mércével mért törvényszerűségek mentén működnek, végtelenül pontosan és logikusan, még akkor is, ha azt az ember nem láthatja át. Tehát a véletlen csak az eredeti értelmezés szerint működik, mégpedig hogy nem véltem volna. Nincs légüres térben összefüggéstelenül, értelmetlenül létező eleme, minden mindennel összefüggésben van, mint azt már a tudomány is igazolta a rezgésminták kölcsönhatásának vizsgálatakor.
Ha tehát Jézus - szemben az egyház állításával - saját bevallása szerint ugyanazon minőséget képviselte, mint mi emberek mindannyian, akkor bármelyikünkhöz hasonlóan hosszú életláncolatokon keresztül érte el tévedések és sikerek, jó és rossz döntések, megtapasztalások, megélések útján a krisztusi állapotot. Ezért mutathatott példát, ezért lehetett hiteles tanító, és ezért tudta a személyes sorsának kikerülhetetlen próbáit végigcsinálni. Tévedés benne csak a kifejlődött tökéletes lélekminőséget látni, nem tudomásul véve az ahhoz vezető utat. Szerintem is tökéletesnek született, de csak a tökéletesség elérésének lehetőségével, mint amikor valaki végigjárja az egyetemet, és a végén megszerezheti a diplomáját. Ehhez viszont teljesíteni kell a vizsgákat, át kellett mennie az emberi lét maga szintű beavatásain, próbákon. Talán nem véletlen, hogy a biblia nem tartalmazza Jézus életútját, tanulása, beavatása helyszíneit 12 éves korától 30 éves koráig. Abból világosan látszana az a szellemi út, amelyben felnőtt korára bölcs tanítóvá, főpappá, sőt Úr város papkirályává vált. Ennek hiányában természetesen könnyebb elhitetni a hívőkkel, hogy már készen, tőlünk eltérően isteni tökéletességben született elérhetetlenül különlegesnek. Természetesen a kristály minőség kibontakoztatáshoz minden tudás, égi és földi segítség a rendelkezésére állt, de a nehezét, a megvalósítást az anyagi világban neki kellett megcsinálni. Ebben pedig mindig ott van a bukás lehetősége is, mégpedig minél magasabb szinten tart valaki, annál keményebb kísértéseket, döntési helyzeteket kap a sorstól. Annál nagyobbat lehet bukni és előröl kezdeni újra valahonnan az élet iskoláját (mint ez oly sokunkkal megtörtént). Ismeritek ugye azokat a táblás társasjátékokat gyerekkorotokból, ahol a kacskaringós játékmező vége felé egy rossz dobással vissza lehet csúszni mondjuk a közepére, vagy a kezdethez.
Ezt a játékot Jézus is ismerte, mint a lélekfejlődés játékát. Pontosan tudta, hogy ha nem éli meg életfeladatát bármi áron, akkor elbukik, és hitelét veszti, de vele együtt az általa tanított hit is. Pontosan tudta, hogyha enged bármilyen fajta kísértének, akkor sem menekül meg az erőszakos haláltól, de lélekfejlődésében óriási árat kell fizetnie érte, sok-sok életen keresztül.
Jézus is ugyanúgy a karma, az ok és okozat útját járta, mint mi. Meggyőződésem, hogy Jézust, mint az igazság és az emberi szabadság szószólóját egyszerűen meggyilkolták és a feudális szolgaságot szentesítő római egyház a templomaiban a mai napig is mementóként mutogatja a kivégzését. Egy feszületnek a tudat alatti lélektani hatása a szörnyűséges kegyetlenkedéssel kapcsolatban érzett fájdalmon túl az: Így jár az, aki kimondja az igazságot. A többi kábítás ezzel kapcsolatban csak rafinált figyelemelterelés. Tehát túl az akkori zsidó vallási vezetők tettén Jézus személyes történetében is feltehetjük a kérdést. Ha nincsenek összefüggéstelen történések a világban, akkor meggyilkolhatnak-e karmikus okok nélkül bárkit is? Lehet-e ilyen egyensúlyvesztés bárhol abban világban, ahol minden állandó, dinamikus egyensúlyban van és folyton a kiegyenlítésre törekszik? Úgy vélem nem. A talány feloldása valószínűleg az igen régmúltban gyökerezik. Amikor egy még fejletlen lélek szűklátókörűségében, önös érdekből hasonló tettet követ el, akkor a sors azt csak úgy tudja kiegyenlíteni, ha eljön ugyanaz, vagy igen hasonló felállás, csak már új szereposztásban. A régi gyilkos akkor válik áldozattá, hogy átélje saját régi tettének másik oldalát is. Talán a fejlődése során sok ember élte át már ezt a fajta kiegyenlítődést, miáltal az egó nézőpontjából felemelkedve teljesen érthetővé vált valamilyen helyzet. Ehhez bizony át kell élni több oldalról ugyanazt a szituációt. Ez az, amihez kevés a pusztán agyi megértés, amely nem helyettesítheti az megélés érzelmi hatásait. Így működik az ok-okozat törvénye és az emberi bölcsességhez, megvilágosodáshoz ilyen és hasonló helyzetek átélései vezetnek.
Ez a valószínű jézusi karma pedig semmit sem von le Jézus krisztusi minőségének értékéből, sőt a tudatosan bevállalt karmikus kiegyenlítés teszi naggyá és tiszteletreméltóvá őt. A végsőkig ki tudott tartani hite és tudása mellett, bizonyságot tett annak valóságos működéséről. Végül pedig ne felejtsük el azt, hogy az élet szabadságának kinyilvánítása, a krisztusi lélekminőség elérése - mégha nem is biztosan ebben az életben - nekünk is valós lehetőség.ÁldásAtilla-Atarvis