Jaj Úristen, az élet veszélyes!

2018.11.21

Egyre-másra érkeznek az élet veszélyeiről szóló levelek hozzám, az elektronikus hálón. Újabb és újabb felfedezések arról, hogy az adalékanyagok mennyire károsak, hogy a levegő és vízszennyezettség kipusztítja az élővilágot, hogy a különböző sugárzások milyen veszélyesek, és most legutóbb már a vonalkódok energetikájának káros hatásáról is olvashattam. Hát az élet tényleg ilyen veszélyes üzemmóddá változott?

Ráadásul vannak, akik betegségből betegségbe bukdácsolva élik életüket, mások meg szinte soha még csak meg sem fáznak. Emberek tömegei allergiásak, mások meg vidáman sétálnak a réten a parlagfűben minden következmény nélkül. Csak szerencse kérdése lenne az egész? Az élet tényleg veszélyes üzemmód, és az ember meg szeretné úszni a veszélyeket, ki szeretné kerülni a kellemetlen helyzeteket. Hogyan is működik ez?

A vonzás törvénye szerint - aminek működését saját magamon is megfigyeltem - amire a gondolataidat összpontosítod, azt teremted meg a saját életedben. Sajnálatos módon a mai ember sokszor keveri össze az okot az okozattal. Gyakori probléma, hogy a félelmek és szorongások következtében megnyilvánul valakinek az életében annak tárgya. Erre aztán lehet azt mondani, hogy na ugye, én megmondtam előre. Csakhogy ettől nem lesz jobb az illető életminősége, sőt! Elindulhat egy lefelé húzó spirál a negatív teremtés, a félelmek gyűjtögetése útján, amiből persze tudatosan vissza lehet fordulni, csak egyre nehezebb.

Nem azt mondom, hogy csukjuk be a szemünket, zárjuk be a fülünket, ne vegyünk tudomást a körülöttünk történő eseményekről, csak azt, hogy saját világunkat magunk teremtjük. Magunk választjuk ki tudatosan, vagy tudat alatt, hogy abban mi játszik fontos szerepet, mi nem. Kérdés csak az, hogy mire fordítjuk a figyelmünket, valamint milyen következményeket képzelünk el a magunk számára. Amikor az ember ráébred saját teremtő hatalmára, a tudatos életvitel lehetőségeire, a tudatalatti újraprogramozásának lehetőségére, megismeri saját magát és saját életfeladatát, akkor már mer saját középpontjában lenni, saját lelki minősége szerint élni.

A globalista fogyasztói társadalom elsősorban a tudatalatti folyamatos programozásán keresztül próbálja irányítani az embertömegeket, aminek eszközei elsősorban a média és a vizuális hatások. Ezért a sok félelemkeltő, a sok ellenségeskedést szító irritáló hír, a sok tudatalatti bűntudatkeltő hatás. Nem kötelező persze televíziót nézni, rádiót hallgatni, újságot olvasni, stb. Az a téves képzete van emberek egy részének - saját családomban is megtalálható ez -, hogy ezek nélkül a bizonytalanságba zuhan, mert mindig tudni kell, mi történik a világban. Ez a materialista ember mindent kontrollálni akaró hajlama, ami Isten szerepét próbálná átvenni, nem sok sikerrel. Sohasem sikerülhet mindent átlátni, a következményeket folyamatosan megjósolni, biztonságban élni, csak agyi gondolkodás által felépített világban.

Az élet veszélyes is lehet. Igen. Még a vonalkód is. Igen. Aki nem tudná, elárulom, hogy ami körülvesz minket, minden rezgés. A sugárzás, a fény, az anyagok, az élőlények, az ember, a látható és a láthatatlan világ atomi szintnél kisebb tartományra bontva rezgés. Ami a félelmek alapja, hogy kezd újra rájönni az emberiség-most már tudományos vizsgálatok is igazolják-, hogy környezetünkben minden kölcsönhatásban van mindennel, de nem ismerjük a működési mechanizmusait. Mit lehet tenni?

A természet, amelyben mi emberek - csodás, isteni tulajdonságokat rejtő lények - élünk, működőképes egységet alkot akkor is, ha nem ismerjük a miérteket. Valami láthatatlan erő rendeli egymáshoz az összetartozót, vezeti az életünket a tapasztalások és fejlődés útján, mutatja meg életünk feladatait, ismertet meg saját magunkkal. Neale Donald Walsch írja egyik könyvében: " Az élet értelme, hogy minden pillanatban eldöntheted, ki vagy és ki nem vagy, továbbá ki akarsz lenni és ki nem. Ettől függ az életed alakulása. Saját döntéseink vezetnek az életünk során egy láthatatlan fa ágain egyre feljebb. Minden elágazásnál mi döntünk saját magunkról, még ha ennek nem is vagyunk tudatában. Persze mindenkinek más a tanulnivalója, más helyzeteket hoz elé a sorsa, más-más nézőpontból nézzük az életünket.

Nyilvánvalóan minden körülöttünk lévő rezgés hat ránk valahogy, de a nézőpontunktól, a Mindenségbe vetett bizalmunktól függ az, hogy ebben folyamatos veszélyt látunk, vagy az "itt és most"-ban megélendő sorsfeladatnak, tanulnivalónak fogjuk fel. Például a betegségeknek is fontos jelző szerepük van az ember számára, mindegyik egy megfejtendő rejtvény, amelyek segítenek (rákényszerítenek) a bennünk rejlő alapvető lelki okok, viselkedésminták, előítéletek megváltoztatásában. A vonzás törvénye alapján kikerülhetőek a mérgezések, a különböző vírusfertőzések, stb., mégpedig úgy, hogy ezek a dolgok változatlanul körülöttünk maradnak, csak nem hatnak ránk. Ha szennyezések, mérgek hatásairól beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy ezek sem mindenkire hatnak egyformán, de nem csak külső mérgek léteznek, hanem a szervezetünk által a mérgelődés következményeként kialakuló önmérgezés is. Nem véletlen a magyar nyelvben a méreg-mérgelődés párhuzam.

Ha megveszünk valamilyen fogyasztási cikket, élelmiszert, annak rezgései tartalmazzák a teljes előállítás lenyomatait, az alapanyag helyének rezgéseit, a termesztés, vagy feldolgozás során használt anyagok rezgéseit, de még a munkás éppen akkori hangulatát-kisugárzását, a szállítás, raktározás körülményeinek lenyomatát, a csomagoláson található írások, képek rezgésminőségét is. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Masaru Emoto könyvét a Víz üzenetét.

Ezek szerint, ha mentesülni akarunk különböző káros hatásoktól, mindenféleképpen belsőnkben kell rendet, tisztaságot teremtenünk, még ha ez nem is megy könnyen és gyorsan minden esetben. Újra harmóniába kell kerülnünk a természettel és önmagunk legtisztább lelki minőségével, az Istennel, a Mindenséggel. Így érhetjük el, hogy örülni tudjunk a világnak és ne valami folyamatos problémának és veszélyforrásnak tekintsük azt.

Áldás!

Atilla-Atarvis