Gyűlnek a seregek...?

Azután beindult a szerveződés, pont olyan jelszavakkal, amire régóta vágytunk, pont olyan célokért, amiért sokan akarnak tenni. Az önellátás, a hatalomváltás, az ősi hagyományok újjáélesztésén keresztül a magyarság felébresztése. Első érzéseim az őszinte lelkesedés, vágy a cselekvésre, csatlakozásra voltak, de jöttek sorban a benyomások. Sok kis apróság, ami önmagában nem is feltűnő talán, de egymást erősítve óvatosságra int.
Előszőr akkor hőköltem vissza, amikor érdeklődésmre válaszul alapszervezet alakítási feladatot kaptam volna. MIT??? Alapszervezetet??? Miért éppen ezt a sokak számára rossz érzésű szót használják azok, akik nem akarnak pártban gondolkodni, akik nem akarják folytatni az eddigi demokráciának emlegetett diktatúra folyamatát? A magyar nyelv szókincse könnyen lehetővé tenné egy másik megjelölés használatát, nem igaz?
Hogyan lehetséges egy, a meglévő rendszer stratégiai pontján működő katonatiszt ellenállás nélküli tevékenysége a globalizmus és gyarmatosítás nyíltan hangoztatott érdekei ellen?
Azután a minél hamarabb való növekedés keltett bennem rossz érzéseket. Miért kell erőltetetten növelni a létszámot, felhígitani a mozgalmat olyan még éretlen egyénekkel, akik a tömegbázist ugyan biztosítják, de a mag tudatosságát nem vették át? Miért a pánikkeltés, hogy nincs időnk, hogy sietni kell? Hiányzik talán az Istenbe, a szent Mindenségbe vetett hit? Nem történhet Isten akaratától függetlenül emberi érdekek mentén megvalósuló teremtés, ha annak így nincs létjogosultsága!
Hogyan lehet felülről vezérelve kis közösségeket létrehozni mégis alulról? A közösségeknek szeretetben élő családokból kell kiindulnia, ahol nem az egyházi dogmák szellemében söprik a szőnyeg alá elfojtott problémáikat a családtagok, ill. nem a fogyasztói társadalom rabszolgatartó életmódjának jellemző félelmei irányítanak. Ezek a családok azután kisebb közösségekbe, azok egyre nagyobb közösségekbe szerveződhetnek, de csak akkor, ha maguk is akarnak. A világban végbemenő változások fő mozgatórugója az emberi szabadság, a szabad akarat utáni vágyódás, ill. ennek tudatosulása. Ehhez a folyamathoz márpedig idő kell és tapasztalás, nem lehet lerövidíteni a több száz év óta tartó egyházi és politikai agymosás és következményeinek megfordítását néhány esztendőbe.
A legnagyobb megdöbbenés akkor ért, amikor a Szövetség nagygyűléseit Plazak-ban tartotta. Talán nem mindenki előtt világos, hogy a Plazak tulajdonos urai pont annak a globalista világuralmi törekvésnek képviselői, akiktől való függőséget megszüntetni akarná az önszerveződés. Nagyon naivnak kell lennie annak az embernek, aki nem gondolja, hogy a tulajdonos a saját érdekköreiben nagyon is figyelemmel kíséri a történéseket. Miért hagyná tehát a pénzügyi és gazdasági hatalomra törő réteg, hogy pont ezt a hatalmat nyírbálgassa valaki, méghozzá a saját épületeiben? Miért kellett a vállalkozó, gyanútlan, lelkes embereket bevezetni könnyen bekamerázható és lehallgatható mozitermekbe?
Ezután következett a mostani Magyarok Gyűlése, amire ezt az összes előzmények által sugallt kétségemet félretettem az összefogás, lélekegyesítés érdekében. A szakrális tér létrehozása és a Nagyboldogasszony templomunk fizikai és szellemi megalkotása felemelő érzésekkel töltött el. A magukat önként kizáró szervezetek képviselői nélkül és azok nélkül, akik az összefogás érdekében sem tudtak a saját kizárólagos igazságuk képzetén túllépni megvalósulni látszott a szeretet és elfogadás alapján történő lélekegyesítés. Sok értékes tudással rendelkező lélek-testvérünk volt jelen, jó beszélgetések, felemelő megélések történtek. Amikor már minden összeállni látszott, azután történtek azok a furcsa események, amelyeknek az okait lehetne találgatni, mindenesetre nem harmonizáltak a Mindenség által belém ültetett értékrendemmel és erkölcsömmel: Amikor az elvégzett szervezőmunka és elért összefogás vezetésével megbízott embertől egy pillanat alatt meg lehet vonni a bizalmat és lejáratására át lehet nyúlni a feje fölött a rábízott területen történő folyamatokban; amikor a mindenki által elfogadott programtervezetet a felső vezetés által, mindenféle egyeztetés nélkül, önhatalmúlag fel lehet borítani az utolsó pillanatban; amikor a tömegbázis hízlalása érdekében a látvány, a "cirkusz" fontosabb a tartalomnál, ezek számomra idegen viselkedési formák.
Minden esetre nagyon furcsa a számomra ennek a sok apró momentumnak az egybeesése.
Óvatosságra és éberségre intek mindenkit, mert amit az ember el akar hinni, azt könnyen el is hiszi. Kívánom, hogy azok a tiszta eszmék, melyek az összefogást övezik, a szeretet, az egymás tiszteletben tartása, a munka becsülete, az ősi hagyományaink újjáéledése, a szabad akarat és véleménnyilvánítás megmaradhassanak.
Vigyázzunk rá, nehogy menetközben valaki kifogja a szelet a vitorlából! Jézus mutatta az utat, amit követnünk kell, vegyük komolyan a tanításokat elsősorban magunkra nézve!

Szeretettel és tisztelettel: Atarvis