Győztesek

2018.11.21
Nemrég kaptam egy levelet, amelyik elindított bennem egy gondolatot.

Gondolkodjunk el azon, hogy mit is ünnepelünk, mit erősítünk magunkban, mit idézünk föl újra és újra erősítve az energiáját? Nézzük végig a hivatalos ünnepeinket, mit sulykolnak a magyarságba úgy, hogy észre sem vesszük!!
Szeretünk panaszkodni és a saját levünkben főni, a külvilágot okolni a veszteségeinkért. Ezt csináljuk magánemberként és népként is. Miért?
Amin gondolkodsz, annak energiát adsz. Ha olyan dolgon gondolkodsz, amit nem szeretnél még egyszer, akkor pont azért fogod bevonzani. Hát nem volt elég a pofonokból és a veszteségekből? Miért nem a győzelmeinket és sikereinket és tehetségünket ünnepeljük? Hagyjuk abba végre a siránkozást!
Ne erősítsük magunkban a vesztes fogalmát, mert úgy nem győzhetünk.Csak akkor győzhetünk, ha tudjuk, hogy Isten velünk van, ha tudjuk, hogy megfelelünk a lelkiismeretünknek, ha el tudjuk képzelni magunkat győztesként!
Emlékezzünk Atilla király győztes hadjáratára, emlékezzünk a Kárpát medencébe való sikeres visszatérésünkre. Emlékezzünk a pozsonyi csatára, ahol Európa egyesített hadait vertük szét, emlékezzünk Nagy Lajos és Mátyás király győzelmeire, Rákóczira, 1848 márciusára, 1956 októberére. És emlékezzünk a békés cselekvőkre, III.Béla és Mátyás Magyarországára, az aranykorokra Lemúriától a Hun törzsszövetségig, Széchenyi életművére, a megszámlálhatatlan tudósra és feltalálóra, akik a világ jelenlegi technikai fejlettségének jelentős részét ( TVképcső, golyóstoll, helikopter, számítógép működési elve, transzformátor, karburátor, villanymozdony, atomenergia felhasználása, stb.) hozták napvilágra.
És emlékezzünk arra a szakrális királyságra, amiben egy személyben volt a király apostol is a pápával egyenrangúan. Ezek mind a MI örökségünk, amit a Föld lakói számára szétoszthatunk tisztelettel és alázattal, de egyenes derékkal, emelt fővel, mosolyogva.Biztosan lehetne a sort még nyújtani. Én csak azt akarom jelezni, hogy a pozitívumokat erősítsük, mert van mit. Ne vegyük be a maszlagot a kicsinységről, a vesztes hajlamról, az erkölcsi züllöttségről, a széthúzásról. Európa jöhet ide tanulni, mint ahogy azt megtette ezer éveken keresztül, csak találjunk végre újra magunkra! Legyünk saját magunk, belsőnkből előhívva az őseink ránk hagyott képességeit, tudását, tartását.
És ahogy magunkat felemeljük és szeretni fogjuk, úgy fogjuk felemelni és szeretni a környezetünket is.
Itt az idő!Jó felfedezést és EGYÜTT-működést kívánok!

Atilla-Atarvis